Totális Zsigerelés #01.

avagy bemutatjuk a Zsiger.hu kiadványait, első felvonás

2017. május 13. - ClarkNova

Sosem rejtettük véka alá, hogy habár egyáltalán nincsenek ellenünkre a nagyobb kiadóknál megjelent, könyvesboltokban beszerezhető kiadványok, a szívünk azért mégis inkább a kis példányszámú füzetek és a szerzői kiadások felé húz. Végre alkalmunk nyílt arra, hogy egytől egyig górcső alá vegyük egyik kedvenc hazai indie-kiadónk, a Zsiger.hu eddig megjelent füzeteit, és megírjuk nektek, hogyan is vélekedünk a látottakról. Figyelem, totális zsigerelés, igazi gigaposzt következik!

zsiger01.jpg

Azoknak, akik esetleg valamilyen okból kifolyólag még nem találkoztak volna a Zsiger nevével, ajánljuk a Tavaszi Képregénybörzén készült videónkat, melyben a kiadó vezetője, Milán bővebben is beszél a Zsiger tevékenységéről és küldetéséről. Most pedig vágjunk is a közepébe és jöjjenek a kiadványok, hiszen hosszú a lista, bőven van miről beszélnünk!

Jáger Attila – Hommage á Kerekesszánkó / Vacsora GMO-val / Zsiger Előtt / Zsiger Book /

A Kerekesszánkó már nem mai történet, egészen pontosan egy 2010 nyarán készült képregényről van szó. Jáger Attila szürrealista gördeszkás sztorija ekkor készült el az éppen aktuális Budapesti Képregényfesztiválra, azonban nyomtatásos formában ekkor még nem jelent meg, sokáig csak online verzióban volt elérhető egy extrémsportokkal foglalkozó magazin oldaláról. A print megjelenés egészen a Zsiger.hu megalakulásáig váratott magára, azonban egészen biztosan kijelenthetjük, hogy érdemes volt bevállalni a papíralapú formátumot.

 18492712_1567058596639801_69178876_n.jpg

Ami egyértelműen kiderült számunkra eme füzetből, az először is az, hogy Jáger Attila amellett, hogy tehetséges, valószínűleg elképesztően türelmes ember is lehet. Nem pusztán a képregényeken, de a borítók belső részére rajzolt skicceken is látszik ugyanis, hogy alapos és precíz rajzoló, rengeteg apró vonallal, erőteljesen kontrasztos tónusozással dolgozik, nem véletlenül emlegetik rajzstílusát egyfajta „zsigerelésként”.

A Kerekesszánkó vizuális megjelenését tekintve leginkább olyan, mintha egy sötét, elborult gomba-trip közepébe csöppentünk volna, és számomra bizonyos szempontból kissé az amerikai underground képregények fénykorát idézi. Maga a sztori is egy szorongásos belső utazás, mely amellett, hogy elmesél egy konkrétnak (is nevezhető) történetet, többféleképpen értelmezhető. Egyfajta szabadvers, elvont irodalmi alkotás, szavak nélkül, mindössze képkockákon keresztül elmesélve. Ráadásul rövid életű gördeszkás múltunkból fakadóan igazán át tudjuk érezni a képregény hangulatát.

A Vacsora GMO-val esetében a cím elsőre félrevezető lehet, azonban szó sincs afféle génmódosított kukoricával készült pizzáról, vagy hormonokkal felpumpált krumplisalátáról. A képregény ugyanis egy rövid, realitáson túlmutató találkozás története a brit képregényrajzolóval, Grant Morrison- nal. Nem tagadjuk, hogy erről elsőként a klasszikus netes mém, a horgolt terítőn megjelenő nagymama, Zalai Imréné David Bowie-val történő találkozása jutott eszünkbe, és hát nem véletlenül, hiszen ez a rövid, egyszerű történet sem kevésbé szürreális.

18471013_1567040693308258_1122945713_n.jpg

Az egész nem több, mint két oldal, egy afféle rövid kis impresszió, melybe Kovács Milán és Jáger Attila egy rakás Grant Morrison munkásságához köthető, humoros easter egg-et zsúfolt bele. A kiadvány azonban nem pusztán emiatt érdekes, hanem főként azért is, mert a lélegzetvételnyi történet mellé kapunk egy konkrét szkriptet is, valamint néhány vázlatot és fázisrajzot, amik betekintést engednek magába a munkafolyamatba. Ezáltal láthatjuk, milyen komoly tervezést is igényel egy képregény felépítése, még akkor is, ha pusztán egy két oldalas, villanásnyi sztoriról beszélünk. A füzet rajzai a Kerekesszánkóhoz hasonlóan kidolgozottak és aprólékosak, ezt a kiadványt azonban főként érdekességképp ajánlanám gyűjtők és képregények világa iránt mélyebben érdeklődők számára, mintsem kifejezetten a története miatt, délutáni szórakozásképp.

A Zsiger Előtt füzet már tulajdonképpen címében is beszédes, hiszen, mint ahogyan azt sejtettük, Jáger Attila olyan munkáit tartalmazza, melyek a Zsiger.hu megalakulása előtt jelentek meg különböző helyeken és különböző formában. Pályázatokra készült alkotások(Az Utcán, EU Polgárság, Comic Jam, Mathias Et Csehatrix) mellett megtalálható a füzetben a Kerekesszánkó folytatásának első oldala, valamint egy magyar gördeszkás oldalra tervezett strip, az Uretán Polli első hét része is.  A füzet több szempontból is érdekes kiadvány, kicsit kísérletező, és érezni, hogy a későbbi munkákhoz képest még jóval több irányba ágazik a rajzoló stílusa, a sötétebb, szürreálisabb dolgok mellett a humorosabb témák felé is erősen kikacsint. Természetesen Jágernek leginkább a Kerekesszánkóban kiütköző, „zsigerelő” rajzstílus az erőssége, és sokkal jobban állnak neki az olyan darkosabb beütésű munkák, mint az ebben a füzetben olvasható, Alan Moore Watchmenje által inspirált Pagliacci, vagy épp a témájában és képi világában is a Kerekesszánkóra hajazó 2008-as Az Utcán.

18471435_1567040979974896_1362754987_n.jpg

A Zsigerbook-ról sokat nem tépnénk a szánkat, hiszen ennek a kiadványnak az esetében nem egy klasszikus képregényről van szó, hanem egy art-bookról, mely az alkotó korábbi rajzainak gyűjteménye. Ezek közt illusztrációk, karikatúrák, valamint az eladott képregényekbe készült, egyedi dedikációk közül néhány egyaránt megtalálható. Szép, igényes, érdekes rajzok, és több színes oldalt is tartalmaz a füzet. Legnagyobb érdekessége azonban nem is feltétlenül a rajzokban rejlik, hanem az egyedi címlapban. A Zsigerbook ugyanis a kiadó többi füzetével ellentétben üres borítóval kapható, melyre minden vásárló kézzel rajzolt, egyedi skiccet kap az alkotótól. Éppen ezért leginkább talán ez az art-book a legékesebb példája annak, hogy a Zsiger kiadványai szívvel-lélekkel összerakott, igazi képregény-rajongóknak szánt érdekességek.

zsiger4book.jpg

 

Ambrus Izsák Á. - Lucas Grande, Raiz 2.0

Legutóbbi ajánlónkban már említettük, hogy a Lucas Grande tulajdonképpen egyike a kedvenc magyar képregényeinknek, hiszen egy remekül megírt, igazán humoros western-komédia, ami dinamikus stílusával leginkább fiatalságunk kedvenc humorlapjainak a piacról jó ideje hiányzó abszurd világát idézi. Az alkoholista Lucky Luke története, melyet lényegre törő, ámde mégis intelligensen átgondolt humor jellemez, ami egyetlen esetben sem esik át a ló túlsó oldalára és nem válik túlzottan vulgárissá vagy profánná. Rajzstílusa és színezése kiválóan illeszkedik a sztori velejéhez, és alapvetően gördülékeny, élvezetes, remek kikapcsolódás nem csak a hardcore képregény-rajongók, de akár az egész család számára. (Fuh, micsoda PR-szöveg lehetne ez!...). Többet azonban nem is mondanánk róla, hiszen egyetlen poént sem szeretnénk előre lelőni, a Lucas Grande tipikusan egy olyan képregény, amint fiatalnak és öregnek, képregény-fanatikusnak vagy egyszerű, szórakozni vágyó halandónak is nyugodt szívvel tudunk ajánlani. Na meg Lucky Luke rajongóknak. Nekik egyértelműen kötelező!

18470822_1567040726641588_324073597_n.jpg

A Raiz című füzet ezzel szemben nem egy önálló történet tartalmaz, hanem Ambrus rövidebb munkáinak, stripjeinek, karikatúráinak, illusztrációinak portfolió-szerű gyűjteménye. A kiadványra alapvetően jellemző, hogy több oldalról mutatja be az alkotó munkásságát, Ambrus több stílusban is megcsillogtatja benne tehetségét. Több munkája leginkább a régi amerikai stripek és rajzfilmek világát idézi, és ha nem tudnánk, hogy itt egy fiatal magyar alkotó rajzairól van szó, egy-két kocka esetében simán gondolhatnánk úgy, hogy egy Wil Raymakers kérpegény lett valahonnan kiollózva. Nagyjából úgy tudnám jellemezni ezt a füzetet, mint egy rövid, színes humorlapot, melyet annak ellenére, hogy egy ember írt és rajzolt, kifejezetten úgy tűnik, mintha legalább öten vagy hatan készítettek volna.raiz02.jpg

Pál Szabolcs – (Re)Sansz, Alice Csodaországban

Pál Szabolcs Sansz című képregénye meglehetősen kilóg a Zsiger kiadványok sorából. Nem pusztán azért, mert egy hosszabbra tervezett sztori nulladik, bevezető részéről beszélünk, de azért is, mert kivitelezését tekintve sokkal inkább idézi a korai fanzinek hangulatát, mintsem a vérprofi, nyomdai kiadványokat. Ez főként annak köszönhető, hogy a helyenként rémtörténetbe hajló kelet-európai szuperhős-sztori a többi kiadvánnyal ellentétben nem vastagabb karton borítóval jelent meg, hanem egyszerűen egy fekete-fehérben kinyomtatott és összetűzött füzetről beszélünk. Nincs ezzel persze semmi probléma, hiszen a tartalmon ez mit sem változtat, és így a kiadvány fílingje is meglehetősen autentikusan fanzines. Szabolcs szépen kidolgozott, kontrasztos rajzai kiválóan illeszkednek az akaratukon kívül természetfeletti erőkkel találkozó lakótelepi suttyók történetéhez, és csak remélni tudjuk, hogy a nem túlzottan hosszúra sikerült bevezető után a történetnek valaha még lesz folytatása. Első felütésnek kiváló, még akkor is, ha a forgatókönyvben itt-ott feltűnnek kevésbé logikusnak tűnő pillanatok. Kissé bántuk, hogy ennyire rövid, és véget ér, mielőtt igazán beindulhatott volna.

18450138_1567040819974912_1762548818_n.jpg

Az Alice Csodaországban című füzet ezzel szemben ismét nem egy történetes képregény, hanem afféle art-book. Egészen konkrétan a rajzoló Lewis Carrol kultikus regényének legemlékezetesebb pillanataihoz készült, újragondolt, modernizált illusztrációit tartalmazza. Mivel az egész kiadvány fekete-fehér, tónusozás nélküli vonalrajzokból áll, kissé egyfajta elborult, felnőtteknek készült kifestőkönyv hatását kelti. Hogy megmutassuk, mennyire jó színezők lennénk, pár oldalt be is szkenneltünk belőle, majd újranyomtatva feldobtunk pár vidám színnel. Az eredmény úgy gondoljuk, magáért beszél.

18471536_1173662456078673_452300136_n.jpg

A Szabolcs által újragondolt, modern, urban fantasy szerű Csodaország mindenesetre tűnik annyira érdekesnek, hogy megnéznénk belőle egy történetes képregényt is, ráadásul az alkotó képes volt annyira megőrizni az eredeti mű által közvetített, szürreális hangulatot, hogy az illusztrációk talán magának Lewis Carrolnak is elnyernék a tetszését. Az utolsó oldalon látható, Testrablók Támadása című filmből szabadult Zámbó Jimmy pedig egyenesen zseniális.

Vincze Nóri - Curvedcat Comics

Vincze Nóri a dinamikus, vázlatszerű szösszenetek, humoros kis snittek igazi nagymestere. A Curvedcat Comics főként ilyen jellegű munkáinak, valamint comic stripjeinek gyűjteménye, és az egész olyannyira bájosan személyes, hogy olvasása közben leginkább úgy éreztem, mintha Nóri saját, eldugott fiókjából előkerült vázlatfüzetét lapozgatnám. Igazi spontán, nem görcsös, nem túlgondolt kiadvány, és az egésznek ez adja meg azt a gyermeki bájt, ami miatt annyira szeretjük.

18449755_1567040859974908_1326112662_n.jpg

Személyes kedvencünk egyértelműen a füzetet nyitó Gepárd című mese, mely dinamikus, ecsetvázlat-szerű, változatos illusztrációival méltán vívta ki alkotójának az idei Alfabéta-díjra történt jelölést. Nagyon tetszettek ezen kívül az elvont poénokon alapuló párkockás szösszenetek is, a füzetet záró stripek világa azonban (ha képi világukat tekintve nagyon pöpecek is), tőlünk kissé távolabb állnak.

Blekket - Ujj Zsuzsi

A Renegát Projekt ezerarcú (és ezer nevű) figurája Rohadék, amellett, hogy ír, fanzint szerkeszt, fotózik, meg még megannyi dolgot csinál, Blekket néven képregényt is rajzol.

Az Ujj Zsuzsi furcsa próbálkozás, ugyanis nem saját történetet dolgoz fel, hanem a Csókolom zenekar egyik kultikus dalának szövegét illusztrálja szürreális, álomszerű kalandként. A 20 oldalas képregény vizuális stílusa számunkra azonban inkább egy jól megvalósított iskolai feladat hangulatát idézi. Kissé szürke, és hiányzik belőle valami plusz, amitől igazán valóságon túli, igazán átérezhetően és átélhetően álomba illő lenne. Témája és vizuális megvalósítása miatt is kissé távolabb áll tőlünk a Zsiger többi kiadványánál, ettől függetlenül mindenképp megérdemel egy próbát, a magyar alter és art-pop fanatikusainak pedig egyértelműen kötelező darab!

Két kiadvány maradt csak hátra, Fabian Steve art-bookja, azt Art of Fabe, illetve Bart Glowacki kiváló budapesti vámír-horror-szuperhős sztorija, a Ghost- Man. Ezek bemutatását azonban a fesztivál utánra, a frissen megjelent Zsiger-kiadványok mellé hagyjuk.

A Zsiger.hu kiadványait főként a képregény művészi oldala iránt érdeklődő gyűjtőknek ajánljuk, habár, mint azt a Lucas Grande vagy a későbbiekben zsigerelésre kerülő Ghost-Man esete is mutatja, portfóliójuk nem pusztán az art-bookokra, fanzinekre, és egyéb kísérleti kiadványokra koncentrálódik. Így vagy úgy, de mindenképp le kell vonnunk a következtetést, mely szerint Milán és barátai igazán szívből jövő, igényes munkát végeznek, kiadványaik pedig amellett hogy esztétikusak és szórakoztatóak is, abszolút profi módon kivitelezettek.

lucas-grande-2.jpg

Ha szeretnél többet megtudni a Zsigerről, esetleg rendelnél a fentebb bemutatott kiadványok valamelyikéből, keresd fel a kiadó honlapját, vagy kedveld a lényegesen gyakrabban frissülő Facebook-oldalukat. Zsiger-standdal legközelebb a holnapi képregényfesztiválon találkozhattok, ahol ezek mellett a füzetek mellett többek közt a Lucas Grande második része, valamint Bart Glowacki új, Weird Crime című képregénye is beszerezhető lesz.

 

D.G. & D.D.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-regeny.blog.hu/api/trackback/id/tr2212502323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.